REFERENCIÁK – szakmai tevékenység

A hangosság és mérése

(fizikus szakdolgozat)

Első diplomámat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természet­tudományi Karán fizikus szakon szereztem. A  feladatom egy nemzetközi hangosságmérési teszt hazai végrehajtása volt. A hangosság az emberi hallás­érzet jellemzője, ami elsősorban a hang fizikailag mér­hető erősségétől (intenzitásától) függ, de befolyásolja a hang magassága és spektrális összetétele is. Számos különböző módszer létezik, amivel a hangok által okozott hangosságérzetet próbálták objektív módon, műszerrel megmérni. Ezeknek a módszereknek az össze­hason­lítására és értékelésére dolgozták ki a nemzetközi Round-Robin tesztet.
  Az általam végrehajtott tesztekben 44 önként jelent­kező kísérleti személy vett részt. A vizs­gálatok során egy hangelnyelő falú helyiségben (süket­szobában) egymás után megszólaló hangpárokat kellett összehasonlítaniuk, amelyek különböztek egymástól hang­magasságban, spektrális összetételben és erős­ségben. Mindegyik hang­pár esetén azt kellett eldönte­niük, hogy a kettő közül melyik a hangosabb. A mérések eredményét a nemzetközi teszt központjába kellett továbbítani feldol­gozásra.
  A felső képen a mérésekhez használt eszközök láthatók, az alsó kép pedig egy kisérleti személyt mutat a süketszobában.

Csillagászati fotólemezek hiperszenzibilizálása nitrogén gázban

(csillagászat szakdolgozat)

Már gimnazista koromban komolyan érdekelt a csillagá­szat, távcsövet építettem, szakkört vezettem. A fizikus szakot is azért választottam, mert a fizikus hallgatóknak a harmadik évtől fel lehetett venni a csillagász szakot. Azidőtájt azonban évente csak négy hallgatónak enge­délyezték ezt, és én kimaradtam. Ennek ellenére hallgat­tam a csillagász szak összes előadását, és vizsgáztam is ezekből a tantárgyakból. Minthogy minden szükséges vizsgajegyem megvolt, a fizikus diploma megszerzése után kérvényeztem, hogy csillagászatból is írhassak szakdolgozatot, és kaphassak diplomát.
  A szakdolgozatom témája egy akkor újdonságnak számító módszer hazai kipróbálása volt. Azokban az években még nem léteztek olyan olcsó CCD képfelvevő eszközök, amilyenek ma már akár a mobiltelefonokban is megta­lálhatók. A halvány égi objektumokról még a nagy távcsövek segítségével is hosszú – olykor több órás – expozíciós idővel lehetett csak fényképfelvételeket készí­teni. Nagy jelentősége volt tehát azoknak a módsze­rek­nek, amelyekkel a csillagászati fotolemezek fényérzé­kenységét fokozni lehetett, és ezáltal rövidebb expo­zíciós idővel lehetett ugyanolyan minőségű képeket készíteni. A gázkezeléshez használt berendezést (felső kép) valamint az érzékenységnövekedés kimutatására szolgáló szezito­métert (alsó kép) magam terveztem, az utóbbi magam is készí­tettem. A módszert később a gyakorlatban is használták a MTA Csillagászati Kutató­intézet piszkéstetői obszer­va­tóriumában.

Amatőr távcsőmechanikák tervezése

(tanulmány)

A magyar amatőrcsillagász mozgalom az 1960-as évek óta világviszonylatban is jelentősnek mondható, ami elsősorban Kulin György ismerteterjesztő és szervező munkájának köszönhető. A létező szocializmus idején azonban csak igen keveseknek volt módjuk hozzájutni „nyugatról származó”, jó minőségű, gyári távcsőhöz. Így aztán a házilag csiszolt távcsőtükrökhöz, más műsze­rekből kiszerelt lencsékhez az amatőrök többsége maga barkácsolt távcsőmechanikát. Gyakorlat és műszaki képzettség hiányában azonban legtöbbször gyenge, rezgő-mozgó, nehezen kezelhető távcsövek születtek. Az ezekkel járó bosszúságok pedig sokat elvettek a műszer használatának öröméből.
  Ez a tanulmány a műszaki mechanika, a rugalmas­ságtan, és a gépészet alapismereteinek bemutatásával és számos gyakorlati tanáccsal próbálta segíteni a házilag távcsövet építő amatőröket, hogy minél kisebb súlyú, de mégis erős, remegésre kevéssé hajlamos, kényelmesen kezelhető műszereket tudjanak készíteni. Az írás egyes részleteit közölte is az amatőrmozgalom egyik folyóirata, önálló kiadványként történő megjelen­tetése azonban addig húzódott, míg végül szükség­telenné vált. Az 1990-es évek óta ugyanis már nálunk is számos kereskedelmi vállakozás kínálja a különböző kész gyári távcsöveket, így a távcsőbarkácsolás lassan kiment a divatból.

  A felső kép szemlélteti, hogy egy távcső dinamikai szempontból bonyolult rezgőrendszernek tekinthető. Az alsó kép mutatja a meg­oldást arra, hogy egy állandó felállítású távcső tartó­oszlopa ne vegye át a környező padló rezgéseit.

A húrmenti panorámavetítés

(pályamunka és tanulmány)

Pályakezdőként a Budapesti Plane­táriumban dolgoztam, ahol fő feladatom csillagászati ismeretterjesztő és oktató műsorok készítése illetve megtartása volt, de szívesen foglalkoztam az előadások technikai hátterének kérdé­seivel is. A Planetáriumban a középen álló bonyolult műszer vetíti ki a csillagos ég látványát a félgömb alakú, fehér kupolára. Emellett az előadásokhoz számos további speciális vetítőeszközt és diavetítőket is hasz­náltunk az elhangzott ismeretek szemléltetésére. A  kupola alsó sávjában, több diakép egymás mellé vetítésével részleges vagy teljes körpanorámaképeket is létre lehet hozni.
  A gömb alakú vetítőfelület és a diavetítők korlátozott elhelyezési lehetőségei miatt azonban a kivetített képen jelentős torzulások lépnek fel. Ezeket csak úgy lehet kiküszöbölni, ha a képekbe a megrajzolás és a fény­képezés során előre beleviszünk egy „ellenkező előjelű” torzítást. A dolgozatban kiszá­moltam az előzetes kor­rekció mértékét, és részletes leírást adtam a gyakorlati kivitelezésre, valamint az elkészült képek pontos beál­ lítására. A munka első változata az Alkotó ifjúság pályázatra készült. Néhány évvel később – amikor már nem voltam a Planetárium munkatársa – az intézmény felkérésére készítettem egy kapcsolódó tanulmányt a teljes gömbfelület több dia­vetí­tővel való bevetítésének lehetőségeiről.
  A képen a húrmenti vetítés módja és a fellépő képtorzulás jellege látható.

Világóra pályázati terv

(Lovas Pál és Radványi György építészekkel közösen
készített pályamunka)

Pécs városa a Galéria megnyitása után tervpályázatot hirdetett a homlokzati fal építészeti dekorációjára. Erre egy világóra tervet készítettünk, ami mutatja a Föld időzónáinak zónaidejét, a pécsi helyi időt, a napkelte, a  napnyugta és a szürkület adott napra érvényes adatait, a névnapokat, a csillagos égboltnak az adott helyről látható képét és az aktuális holdfázist. A szer­kezet mechanikus működésű, de a vezérlést egy pontos kvarcóra végzi. A pályművet elfogadták és díjazták, de végül nem valósult meg.
  A felső kép a forgó csillag­térképhez és a holdfázis mutatóhoz készített vázlat. Az adott helyről a környező épületek az égbolt jelentős részét takarják. A takarás­ban lévő égterületet szürke, de átlátszó anyag borítja, amin keresztül a térkép kissé halványabban látszik. Az alsó kép egy javaslat a csillagtérkép kivitelezéséhez.